Világszerte a lakosság mintegy 20 százaléka szenved élete során valamilyen, kezelésre szoruló lelki betegségben. A mentális betegségek legnagyobb csoportját a különféle szenvedélybetegségeket is magukban foglaló magatartászavarok, míg viszonylag kis részét az olyan súlyos elmebajok alkotják, mint amilyen a szkizofrénia (tudathasadás), a paranoia és a mániás depresszió. Ez utóbbinál sokkal nagyobb arányban fordulnak elő a neurózisnak is nevezett lelki betegségek, mint amilyenek például a különféle fóbiák. A lakosság mintegy 25 százaléka szenved élete során valamilyen szorongásos és hangulatzavarral járó betegség miatt.

A fóbiák és a szorongásos zavarok a leggyakoribb mentális betegségek. Mivel ezek a lelki eredetű bajok rendkívül változatos testi tüneteket (fáradékonyság, alvászavar, izomfeszülés, szívdobogás) produkálnak, gyakran csak akkor ismerik fel őket, miután a beteget már számos fizikális vizsgálatnak alávetették, a tüneteket azonban semmilyen szervi elváltozásra nem tudták visszavezetni. Az aggódás mesterei A szorongás fontos élettani jelenség, amely valamilyen veszélyre, kihívásra készíti fel a szervezetet. Ám azok, akik szinte minden helyzetben, mindig és mindenre vészjelzésekkel reagálnak, már betegnek számítanak és a pszichiátria nyelvén általános szorongásban szenvednek. Ha valaki folyton aggódik valamin, problémás helyzetekben, ideges, feszült állapotban sokszor érzi úgy, hogy "gombóc van a torkában", kiszárad a szája, hányinger, szédülés kerülgeti vagy szívtáji fájdalmai vannak, esetleg sűrűn kell vécéznie, és mindezek a tünetek még inkább szorongással, akár halálfélelemmel töltik el őket, a kóros szorongás tüneteit produkálják. Az általános szorongás tünetei azonban még ennél is változatosabbak, gyakori jelzés a görcsösség, a nyugtalanság, az ingerlékenység, a dekoncentráltság is. A statisztikák szerint élete során a népesség mintegy öt százaléka szenved rövidebb-hosszabb ideig ilyen állapottól. Pánikban Az általános szorongással mutat szoros rokonságot az egyik legsűrűbben előforduló szorongásos lelki baj, a pánikbetegség. A hirtelen fellépő, testi tünetekkel is járó, időről időre megismétlődő erős szorongás okozta rosszullét odáig fajulhat, hogy a beteg már ki sem mer lépni otthonából. A pánikroham ugyanis a légszomjtól az izzadáson és a heves szívdobogáson át a hányingerig, sőt a halálfélelemig számos igen kellemetlen tünetet okozhat. Felmérések szerint az emberek mintegy 20-30 százaléka legalább egyszer "bepánikol". Pánikbetegségről azonban csak akkor beszélünk, ha ezek a rohamok ismétlődnek, és emiatt állandó szorongás, félelem, aggodalom alakul ki. A rettegés foka, a fóbia Nem számít betegségnek az sem, ha életünk során időnként aggódunk, félünk, szorongunk valamitől. Ám ha ez a félelmi állapot egyetlen jól körülírható helyzethez vagy tárgyhoz kötődik, és nyilvánvalóan eltúlzott, akkor már fóbiáról van szó. Ilyenkor már az adott helyzetnek vagy tárgynak még a gondolata is heves szorongást vált ki. Fóbiát rendkívül sok dolog képes előidézni. Lehet ez állatoktól - például pókoktól, rovaroktól, kutyától - való rettegés, bezártság-, tér- vagy víziszony, de nagyon gyakori, hogy valaki bizonyos helyektől iszonyodik, például erős szorongás fogja el, ha liftbe kell szállnia, hídon vagy alagúton átkelnie. Az ilyen jellegű fóbiák sokkal gyakoribbak nőknél, mint férfiaknál, és általában már gyermek- vagy fiatal felnőttkorban jelentkeznek. A leggyakoribbnak számító iszony, a szociális fóbiára ez utóbbi szintén igaz, viszont nőknél és férfiaknál nagyjából egyforma arányban fordul elő. Leginkább a félénk, gátlásos, visszahúzódó emberekre jellemző, lényege ugyanis, hogy az ebben szenvedő túlságosan fél az emberekkel való találkozástól, az esetleges megszégyenüléstől, kritikától, bármilyen előre elképzelt kínos helyzettől. Fóbiáktól és pániktól függetlenül is lehet persze szorongani. Olyannyira, hogy az ugyancsak betegségnek számít. Korunk egyik legelterjedtebb lelki betegsége a depresszió. E nagyon gyakran öngyilkossághoz vezető kór - az életükkel önkezükkel véget vetők 60-65 százaléka depressziós állapotban követi el tettét - többnyire biológiai, genetikai hajlamra vezethető vissza, de számos külső tényező is elősegítheti kialakulását. Így például a terhesség vagy a klimax, egy haláleset vagy akár csak a "sötét évszak", a tél. Az adatok szerint az emberek 20 százaléka életében egyszer megbetegszik a depresszió valamely formájában, és mindig a lakosság körülbelül öt százaléka emiatt orvosi kezelésre is szorul. Magyarországon minden hetedik ember depressziós. A depressziós emberre leginkább az örömtelenség, az érdeklődés elvesztése, az alacsony vagy a túlzott alvásigény, a gyakori hangulatváltozás, a kimerültség, esetleg a halálvágy jellemző. A betegség sokszor együtt jelentkezik olyan más pszichés kórképekkel, mint amilyenek a szorongásos tünetek, a szociális fóbia vagy a pánikbetegségek. A depressziónak több fokozata ismert, amelynek legsúlyosabb változata a teljes munkaképtelenség, a külvilág iránti érdeklődés teljes elvesztése, az öngyilkosságig fajuló halálvágy. Bármilyen lelki betegség is gyötri az embert, ha sikerül felismerni, hogy lelki és nem testi bajról vagy "hisztiről", rossz szokásról vagy csupán rosszkedvről van szó, ma már nincs olyan mentális betegség, amelyet ne lehetne kezelni. A különféle hagyományos vagy újszerű pszichoterápiák és az egyre korszerűbb gyógyszerek a lelki bajokra is gyógyírt kínálnak.