Kamaszkor megváltoztatja a gondolkodást

A kamaszkorban megjelenik az absztrakt gondolkodás, a fantáziájukban a „mi lenne, ha” szituációk előkelő helyet kapnak. Elképzelik, hogyan cselekednének adott helyzetekben. Egyre kevésbé fogadják el a készen kapott magyarázatokat, önálló megoldásokat keresnek. Egyre jobban vágynak arra, hogy kipróbálják problémamegoldó képességüket, a saját fejük után szeretnének menni. A serdülőkorban az egyik legfontosabb kérdés a „Ki vagyok én?” kérdése. A kamasz már nem a „Szüleim gyermeke”, hanem „Önmaga” szeretne lenni. Olyan személy, aki keresi, megtalálja, és irányítja önmagát.

A kamaszkor nagy kérdése, hogyan tudnak Önök egyezségre jutni abban, hogy a kamasz milyen mértékig vonja ki magát az Ön irányítása alól. Gyermeke ki akar lépni a családból, hogy példaképeket és olyan embereket keressen, akik elfogadják őt. Kortársaik és más felnőttek véleménye ugyanolyan fontos lesz, mint az Öné. Lehet, hogy trónfosztottnak fogja érezni magát. A kamaszok gyakran lázadnak, és ilyenkor a legkevésbé szüleikre szeretnének hasonlítani. Ne gondolja azonban azt, hogy ez örökre így marad. Az Ön befolyása egy időre meggyengül, de ha kitart a gyermeke mellett, megérti és elfogadja ezt a helyzetet, hamarosan újra az egyik legfontosabb személy lesz gyermeke életében. Ön bízzon magában, és abban, hogy a megfelelő értékeket adta át gyermekének, és jó esélye van arra, hogy az átmeneti időszak után ő is ezeket a normákat fogja követni.

A serdülők egyre jobban szeretnek egyedül lenni, és gyakran látjuk őket a végletes elkeseredés és boldogság egymást váltó állapotában. A hormonrendszer és az érzelmi élet bonyolult kölcsönhatásban van egymással. Természetesen a kamaszok érzelmi viharait nem tekinthetjük pusztán hormonális eredetűnek. A fiataloknak számtalan oka lehet arra, hogy idegesek, zavartak vagy rosszkedvűek legyenek. Gyakran belátjuk, hogy jogosan tiltakoznak a rájuk rakott terhek ellen. Testük és gondolkodásuk azt mutatja, hogy nagyon megváltoztak önmagukhoz képest. Ugyanakkor környezetük nem hajlandó ezt észrevenni és nem akar lehetőséget adni ahhoz, hogy kipróbálják új képességeiket. Ezért a kamaszok állandóan küzdenek szüleikkel, más felnőttekkel és kortársaikkal, hogy megtalálják a helyüket. Ez úgy tűnhet, mintha nagyon önzők és követelőzők lennének.